A rendőrség bejelentést kapott egy feltételezett illegális kereskedelemről, amely egy forgalmas utcasaroknál zajlott, és azonnal a helyszínre sietett.
Ám amikor odaértek, mindössze egy törékeny, idős asszonyt találtak, aki egy fából készült láda mellett állt, tele friss zöldségekkel. A rendőrök arcáról hirtelen eltűnt a sürgősség jele.
Az öregasszony csendben állt ott, a paradicsomok, répák és uborkák gondosan, sorokba rendezve feküdtek előtte. Blúza elvékonyodott, szoknyája napfakította volt a sokéves viseléstől.
– Asszonyom, tudja, hogy tilos árut árusítani az utcán, ugye? – kérdezte az egyik rendőr kedves hangon.
– Tudom, biztos úr – felelte halkan, lehajtott fejjel. – De a fiam beteg. Csak annyit szeretnék keresni, hogy megvehessen a gyógyszereit. Ezeket a zöldségeket én termesztettem – nem csinálok semmi rosszat.
A két rendőr bizonytalanul egymásra nézett. Technikai értelemben megszegte a törvényt, de nehéz volt megfeddeni egy asszonyt, aki ennyire kétségbeesettnek tűnt.
– Ezúttal elnézzük magának – mondta végül a rangidős rendőr barátságosan. – De kérem, találjon más módot a megélhetésre. Nem minden kolléga lesz ilyen elnéző, mint mi.
– Igen, természetesen – bólintott gyorsan az asszony, s szinte aggódónak tűnt, nehogy elmenjenek.
– Ha már itt vagyunk – mosolygott a fiatalabb rendőr –, veszünk is valamit magától. Legalább egy kicsit segítünk.
– Ó, nem szükséges, fiam – sietett felelni. – Van már elég vevőm.
– Vevők? – kérdezte a rendőr körbepillantva. – De hát itt senki sincs.
– Reggelente jönnek – felelte nevetgélve az asszony. – Épp most mentek el.
– Akkor is veszünk pár paradicsomot – ragaszkodott hozzá a rendőr.
– Nem, tényleg ne – mondta gyorsan. – Jobb, ha megmarad a többieknek.
A tétova hang és a kerülő tekintet nyugtalanná tette a rendőrt. Összeráncolta a homlokát, leguggolt, felvett egy paradicsomot és közelről megvizsgálta. Arca elkomorult.
– Tartóztassák le – mondta hirtelen.
– Micsoda? Miért? – kérdezte döbbenten a társa.
A rendőr felemelte a paradicsomot. A héján apró tűszúrások látszottak – épp olyanok, mint amilyeneket egy vékony tű hagy. Ugyanezek a nyomok ott voltak a többi zöldségen is.
A későbbi nyomozás során kiderült az igazság: a „ártatlan öregasszony” valójában egy kicsi, ám ravaszul működő bűnszövetkezet fedősztorija volt. A mozgáskorlátozott fia otthon készített illegális anyagokat, amelyeket az asszony a zöldségekbe rejtve szállított. Senki sem gyanakodott volna a remegő kezű, kedves mosolyú nagymamára.
Ismét bebizonyosodott, hogy a gonosz gyakran a legártatlanabb arc mögé bújik.
