1. rész
—Kicsoda? A feleség? Ugyan már, olcsóbb bármelyik bejárónőnél! —nevetett Igor a titkárnővel beszélve, mintha csak tréfálkozna.
Csak egy dolgot felejtett el: a felesége cégében dolgozik.
A reggel tojással kezdődött. Anna a tűzhelynél állt, és lassan kevergette a serpenyőben sistergő arany masszát. Az ablakon túl eső szitált, a cseppek végigcsorogtak az üvegen, majd tócsákba gyűltek a ház parkolójában.
Szerette ezt a csendet: azt a néhány percet, amikor még nem szakad rá a világ.
Igor fürdőköpenyben jött be, nedves hajjal, és leült, mintha ott sem lenne.
—Megint túlsült a tojás —mondta fel sem nézve—. Hányszor mondjam, hogy rendes tükörtojást akarok?
Anna nem válaszolt. Kitette elé az ételt, kávét tett mellé. A férfi evett, közben a telefonját nézte. A csend közöttük nem üres volt — hanem nehéz, mint egy régi, poros bútor.
Húsz perc múlva Igor felállt, és eltűnt öltözni. Anna a gardróbhoz ment. A férfi ruhái mögött volt egy rész, amit Igor soha nem nyitott ki.
Elővett egy sötétkék kosztümöt. Átöltözött. Kontyba fogta a haját. A tükörben már nem ugyanaz a nő nézett vissza.
Hanem valaki más.
2. rész
A mélygarázsból tizenöt perccel később indult. A város felé haladva a rádiót hallgatta, és a napját tervezte. Igor közben még csak nem is gondolt rá.
A „Északi Torony” mélygarázsában parkolt, majd külön lift vitte fel a 15. emeletre, a „N-Tech” központjába.
Ez volt az ő birodalma.
Öt évvel korábban egy romhalmazt vett át, és felépítette újra. Senki sem tudta, hogy ki a valódi tulajdonos.
És ez így volt jól.
3. rész
A liftben két fiatal nő beszélgetett.
—Láttad az új Lízát?
—Persze. Igor már körülötte sündörög.
—És a felesége?
—Á, az biztos valami jelentéktelen szürke egér…
Anna ott állt a sarokban.
És hallgatott.
Aztán a szavak.
—A feleség? Ugyan… olcsóbb, mint bármelyik bejárónő.
Nevetés.
Anna nem sírt.
Nem kiabált.
Csak megmerevedett.
Valami belül kővé vált.
4. rész
Pénteken mindenki összegyűlt a konferenciateremben.
Igor magabiztosan ült elöl. Liza mellette.
Aztán kinyílt az ajtó.
Anna belépett piros ruhában.
Csend lett.
—Én vagyok a cég tulajdonosa —mondta nyugodtan.
Igor arca elsápadt.
És amikor megpróbált megszólalni, Anna félbeszakította:
—Nem kapott szót.
A döntés gyors volt. Audit, elbocsátás, vége.
És Anna kisétált.
5. rész
Otthon Igor ordított.
—Te tetted ezt velem!
Anna nyugodtan nézte.
—Nem. Te tetted magaddal, amikor azt hitted, hogy kevesebbet érek egy bejárónőnél.
Papírok kerültek az asztalra: válás.
—Ez a valódi ár.
Igor elment.
És a ház először lett igazán csendes.
Epilógus
Egy hónappal később Anna Berlinbe készült.
A régi élet már nem létezett.
Csak ő maradt.
És a szabadság, ami nem kér engedélyt senkitől.
