Egy csendes utcában, nem messze egy parktól, a járókelők különös jelenetre lettek figyelmesek: egy német juhászkutya idegesen kóborolt a járda szélén. Nem csupán ugatott: ugatása kitartó, szívszorító volt, mintha segítséget kért volna.
A kutya mohón szimatolta egy aknafedél fémborítását; néha hirtelen megállt, máskor oldalra vetődött hirtelen mozdulatokkal, majd mindig visszatért ugyanarra a pontra. Néha a mancsaival kaparta a rácsot, ráugrott, végül pedig vonítani kezdett. Nyugtalansága olyan nyilvánvaló volt, hogy jóval túlmutatott egy egyszerű kóbor állat viselkedésén.
Eleinte az emberek nem tulajdonítottak neki nagy jelentőséget.
— Biztosan talált valami ennivalót — morfondírozott valaki.
— Vagy talán hallott valami egeret odalent — találgatott egy másik.
De a kutya nem hagyta abba. Újra és újra visszatért az aknához, körbe-körbe futott, erősen ugatott, és a szemükbe nézett, mintha könyörgött volna.
Végül egy férfi már nem bírta tovább. Odalépett, lehajolt a rácshoz, és zseblámpával bevilágított. Ekkor az arca elsápadt a sokktól: biztosan nem számított arra, amit látott…
— Odalent egy kiskutya van… — suttogta rekedten.
A többiek is odasiettek. Amikor betekintettek, szóhoz sem jutottak. A szennyes víz, hulladék és törmelék között egy aprócska kiskutya feküdt. Alig volt ereje: reszketett, halkan nyüszített, egyik mancsát pedig furcsán tartotta. A látvány összetörte a szíveket.
— Ott bent meg fogott volna halni… — morogta valaki, alig hallhatóan.
Egy férfi lemászott az aknába, óvatosan felemelte a kiskutyát, és egy kabátba burkolta. Rögtön a legközelebbi állatkórházba vitték.
Csak ekkor nyugodott meg a német juhászkutya. Odasétált az aknához, leült, lassan csóválta a farkát, mintha jelezte volna: most már minden rendben van. Többé nem mutatott szorongást, és nem követte az embereket sem.
— Ráadásul nem is az övé — jegyezte meg valaki. — Egyszerűen… nem tudott szó nélkül elmenni mellette.
A kutya még egy ideig az akna mellett maradt, majd felállt, és elment. Csendesen, nyugodtan, úgy, mintha teljesítette volna a kötelességét. Így viselkednek ezek a különleges lények: az állatok.
