Természetesen — íme a szöveg magyarul átírva:
Egy idős asszony megszánta egy fiatal hajléktalant, és helyet adott neki, ahol aludhatott. Ám az éjszaka közepén felriadt a lassú, óvatos léptek hangjára, amelyek az ágya felé közeledtek… és amit aztán a fiú tett, vérfagyasztó rémületet hozott rá.
A fiúnak nem volt már hová mennie. Családja otthagyta, és a kevés barátja is régen eltűnt. Egy távoli rokon, jószándékból, azt tanácsolta neki, forduljon egy magányosan élő, tágas lakásban lakó idős hölgyhez: neki jól jött volna egy kis társaság, és a fiú végre fedélhez jutott volna.
Amikor megérkezett, csak egy kis hátizsákot hozott magával, benne két inggel, egy jegyzetfüzettel és egy megfakult fényképpel elvesztett szüleiről. Szégyenlős, tisztelettudó benyomást keltett, tekintete lesülyesztve, modora udvarias. Az asszony szíve azonnal meglágyult. Meleg ételt főzött neki, előhúzott néhány régi ruhát, amelyeket a fia hagyott hátra, és felajánlotta neki azt a szobát, amely egykor a fiáé volt, mielőtt elköltözött volna.
Aznap este az asszony hálával telt szívvel feküdt le. Talán — gondolta — Isten ezt a fiút küldte társul az egyedüllét ellen. Sok év után újra hasznosnak, élőnek érezte magát.
De az álom nem jött könnyen. A folyosóról időnként halk deszkazörgések szűrődtek be, és nyugtalan elméje nem talált enyhülést. Már majdnem elaludt, amikor egy hang felriasztotta: egy tompa nyikorgás, az ajtó lassú nyílásának nyöszörgése.
A halvány éjszakai fényben látta a fiút belépni a szobába. Valamit tartott a kezében. Arca már nem volt az a kedves, ügyetlen arcbőrű fiúé, akit korábban látott: most hideg, üres és felismerhetetlen volt.
Csendben közeledett, lépésről lépésre, számított lassúsággal. Az idős asszony megmerevedett és tettetve, mintha aludna, rimánkodva mormolt egy imát remegő ajka között. Aztán látta, hogy a fiú megemelt egy párnát.
— Jobb lesz így mindkettőnknek — suttogta.
Egy pillanat alatt a párna az arcára zuhant. A nő az utolsó erejével küzdött, sikerült kifordítania a párnát és olyan hangosan sikoltania, amennyire csak tudott. A sikolyt meghallva a szomszédok riadtan törtek be a lakásba — éppen időben.
Amikor a rendőrség megérkezett, napvilágra került a rémisztő igazság: a fiatalember nem az volt, akinek mondta magát. Szülei évekkel korábban meghaltak egy „balesetben” — egy eseményben, amelynek részleteit ő maga is látta, de soha nem magyarázta el igazán.
Azóta hamis név alatt élt, házról házra járva, idős, magányos nőket célozva, hogy haláleseteiket véletlennek álcázza… és birtokába jusson az otthonaiknak.
