Matt születésnapjának reggelén dermesztő rémülettel ébredt. A környezet, ahol volt, teljesen idegen volt számára: a szoba halványlila falai mintha bezárultak volna köré, nyomasztóan, a levegőt pedig valami émelyítő, ismeretlen illat töltötte be.
De a legfélelmetesebb részlet mégsem ez volt.
Mellette az ágyban nem Erica, a felesége feküdt – hanem Erica legjobb barátnője, Eliza. Matt szíve egy pillanatra kihagyott, majd vadul kezdett verni a mellkasában. Eliza békésen aludt, mintha a helyzet teljesen természetes lenne számára.
Matt csendben kicsúszott az ágyból, de cipője nyikorgása úgy visszhangzott a szobában, akár egy temetési harang. – Mi a franc történik itt? – suttogta magában, óvatosan közelítve az ajtó felé.
Minden apró részlet azt sugallta, hogy ez az élete Elizával: a falakon páros fényképek lógtak, a hűtőn gyerekrajzok… egy szürreális valóság, ami semmi köze nem volt az igazi életéhez. Amikor a nappaliba ért, két gyerek kiáltva rohant elé:
– Jó reggelt, apa!
– Nem! Nem, nem, nem! – kiáltott visszahőkölve Matt. A gyerekek értetlenül néztek rá, ekkor megjelent Eliza, borzolt hajjal, kezében egy csésze kávéval.
– Ma nagyon furcsán viselkedsz – mosolygott, és nyújtotta a csészét. – Boldog születésnapot, drágám!
Matt válaszolni sem tudott. Olyan érzése volt, mintha egy színdarabban lenne, ahol mindenki tökéletesen játssza a szerepét, csak ő nem. Válaszokat keresve felkapta a telefonját az éjjeliszekrényről – de az sem az övé volt. Tele volt Elizával és a gyerekekkel készült fotókkal. Erica nyomát sem találta.
Mindent megpróbált, hogy elérje őt, de minden hívást Elizához irányítottak, aki vidáman vette fel, fogalma sem volt arról a pánikról, ami Mattet feszítette. A nap rémálommá vált, ahol az egész világ elfelejtette, ki is az igazi Matt.
Még a boltban is folytatódott a őrület:
– Szia, Matt! Köszöntsd Elizát tőlem! – köszöntötték ismeretlenek.
– Remélem, este nagy szülinapi bulit csaptok! – viccelődtek a szomszédok.
Matt kétségbeesetten keresett kiutat, de minden ajtó ugyanahhoz a bolond valósághoz vezette vissza. És amikor azt hitte, ennél már nem lehet rosszabb, Eliza egy hatalmas tortával jelent meg, mögötte az egész álcsalád ünneplőben.
– Fújd el a gyertyákat, és kívánj valamit, Matt!
Matt lassan becsukta a szemét, minden erejével összpontosítva. „Kérlek… engedj haza, Ericához…”
Elfújta. A lámpák kialudtak. Amikor kinyitotta a szemét, előtte ott állt mosolyogva Erica.
– Meglepi! – kiáltotta, miközben mögöttük nevetés és taps zúgott fel.
Matt mozdulatlanul állt, összezavarodva, az agya még mindig a rémálomszerű élményben ragadt. Erica és Eliza odaléptek hozzá, ölelkezve, miközben könnyek csorogtak a nevetéstől.
– Tényleg azt hitted, elfelejtjük a születésnapodat? – nevetett Erica. – Ez csak egy tréfa volt!
Úgy tűnt, az ötlet tőlük származott: egy korábbi Matt-béli viccből, amikor azt mondta, néha jó lenne valaki más életét élni, csak egy napra. Így a gyerekek, a szomszédok, sőt még a bolti eladók is összeálltak, hogy egy hihetetlen előadást hozzanak létre. Egy tökéletes színjátékot. És ő volt a tudatlan főszereplő.
Matt egy pillanatos csend után mosolyogni kezdett. Majd őszintén felnevetett.
– Teljesen megőrültetek! – kiáltotta. – De ezt a napot soha nem felejtem el!
A szoba megtelt nevetéssel, koccintásokkal, ölelésekkel. Matt lehuppant a kanapéra, Ericához bújva, aki gyengéden megfogta a kezét.
– Boldog születésnapot, szerelmem – suttogta.
És Matt csak ennyit gondolt: „Nos, ennél emlékezetesebb születésnapom sosem lesz.”
És valószínűleg igaza volt.
