Öt nő, akik évek óta barátnők voltak, kényelmesen helyezkedtek el nagy pokrócokon egy nyári nap meleg napsugarai alatt. Megérdemelt pihenőt élveztek: tréfálkoztak, megbeszélték a legfrissebb eseményeket, néha pedig csak csendben nézték a távolodó horizontot.
Mellettük egy kosárban házi sütemények voltak: kekszek, gyümölcsök, frissítő italok. A nők nevettek és jól szórakoztak.
Hirtelen, mintha a semmiből bukkant volna fel, odament hozzájuk egy kutya – egy közepes termetű keverék, figyelmes szemekkel és kócos szőrrel. Körbefutott a társaság körül, hangosan ugatva és csóválva a farkát, de mozdulatai nyugtalanítóak voltak.
– Nézzétek, milyen cuki! – nevetett az egyik nő, és adott neki egy darab kekszet.
– Biztosan éhes – tette hozzá egy másik, és még egy kis ennivalót dobott neki.
A kutya azonban meg sem nézte az ételt. Körbejárt, egyik nőtől a másikig futva egyre hangosabban ugatott. A barátnők egy pillanatra mozdulatlanul álltak, érezve, hogy valami nincs rendben.
Ekkor az egyikük – a legfigyelmesebb – hirtelen elsápadt:
– Lányok… nézzétek a szőrét! 😱😱
Remegő kézzel a kutya oldalára mutatott. A vöröses szőr között sötét foltok látszódtak – vér.
A nők először kételkedve egymásra néztek, majd közelebb léptek. Valóban, a kutya lábain és oldalán friss vérfoltok voltak.
– Ó, Istenem… meg van sérülve? – kérdezte ijedten az egyik barátnő.
De a kutya nem tűnt sérültnek – nem sántikált, nem nyöszörgött vagy nyöszörgött. Hirtelen inkább a sziklás magaslat felé vetette magát.
A barátnők zavartan egymásra néztek, majd úgy döntöttek, követik. Gyorsan felálltak a pokrócokról, és nehezen tartva a lépést a kutya gyors ugrálásával, a meleg homokon sétáltak.
Ahogy közelebb értek, összeszorult a szívük. A part közelében, éppen a nedves homokon, egy eszméletlen férfi feküdt. A feje alatt sötét vérfolt terült el, mellette pedig egy nedves kő csillogott – valószínűleg elcsúszott és beverte a fejét.
A kutya odaszaladt hozzá, megszagolta, és újra ugatott, mintha segítséget kérne. A nők zavartan néztek egymásra, majd az egyik elővette a telefont és remegő kézzel hívta a segélyhívót, elmagyarázva a helyzetet.
– Légzése van? – kérdezte egyikük térdelve.
– Épp csak… – felelte halkan a másik, kezét a sérült férfi mellkasára téve.
A nők igyekeztek tudatánál tartani a férfit, megnyugtatták a kutyát, és várták a mentők érkezését.
Mindannyiuk fejében motoszkált egy gondolat: ha nem lett volna az a hűséges kutya, soha nem vették volna észre, hogy pár lépésre vidám piknikjüktől tragédia zajlik.
Néhány perc múlva a mentőautó szirénája hasította át a nyári levegőt. A férfit óvatosan helyezték a hordágyra. A nők mély levegőt vettek, miközben figyelték, ahogy az orvosok megkezdik az elsősegélyt.
És a kutya végre megnyugodott kicsit – odament az egyik nőhöz, és hagyta magát megsimogatni, mintha megköszönné a segítséget.
