Egy olvasónk küldte el szerkesztőségünknek történetét, amit most szeretnénk megosztani veletek!
Tegnap délután történt Miskolcon, amikor éppen a nagymamától tartottunk hazafelé a kis Áronommal, aki fogyatékkal él és kerekesszéket használ. Megállt a busz a megállóban, és a sofőr, látva a helyzetet, kinyitotta az ajtót, és segített felszállnunk.
Nagyon kedves, türelmes és segítőkész volt. Miután felszálltunk, a busz hátuljából egy nő odasúgta egy másik utasnak, viszonylag halkan, de jól hallhatóan:
– Miért nem viszi azt a fogyatékkal élő gyereket inkább kocsival, ahelyett hogy mások idejét vesztegeti? – majd felállt és leszállt a buszról.
Szeretném hangsúlyozni, hogy nagyon gyorsan felszálltunk. Nem hiszem, hogy sok értékes idejét elvettük volna.
Ezért annak a „kedves” hölgynek szeretném üzenni, hogy sajnos nem mindenki engedheti meg magának a saját autót. Nekünk is az lenne a legegyszerűbb megoldás, mert elkerülnénk az ilyen helyzeteket, és nem kellene olyan emberek előtt megalázkodnunk, akiknek ennyire alacsony a empátiájuk.
Egyedül nevelem a fiamat, és sok a kiadás. A gyógyszerek, a heti három gyógytornás kezelés plusz havi extra költséget jelentenek, a rezsi mellett, ami lehetetlenné teszi egy jármű fenntartását és megvásárlását. Arra kérném, gondolja át alaposan, mielőtt másokat elítél és ujjal mutogat rájuk!
Üdvözlettel,
Varga Olga (izomsorvadásos gyermek anyja)
Kérem, osszátok meg ezt a történetet, hátha eljut a szóban forgó hölgyhöz, és a jövőben más szemmel nézi majd a világot!
Használd az alábbi gombokat az cikk megosztásához, ha fontosnak tartod az üzenetet!
