2. RÉSZ: A motoros, aki nem ismerte a saját nevét
Senki sem mozdult.
Sem a pincérnők.
Sem a motorosok.
Még Rex sem.
A szavak ott lógtak a levegőben:
A nagyapád botja.
Rex bámulta az öreget… mintha nem akarná megérteni.
Aztán —kinyílt az ajtó.
Két öltönyös férfi.
Egy nő aktatáskával.
Nem rendőrök voltak.
Nem is kellett.
A terem magától elcsendesedett.
Az egyikük felvette a botot… és tisztelettel visszaadta.
Az öreg nem vette le a szemét Rexről.
—Mi ez az egész? —kérdezte Rex… de a hangja már megrepedt.
—Vedd le a mellényt.
Azonnali feszültség.
—Nem.
—Rex… —suttogás hátulról.
A nő elővett egy fényképet.
Egy fiatal férfi. Bőrmellény. Vakmerő mosoly.
És a gallérban… ugyanaz a kifakult ezüst sólyom.
Rex lenézett.
Megdermedt.
Ugyanaz a tekintet.
Ugyanaz az arc.
—Ethan Hale volt a neve —mondta az öreg—. A fiam.
Csend.
—Anyám azt mondta, meghalt…
—Meg is halt. Huszonkét éve.
—Akkor… honnan ismersz engem?
—Mert eltűnt, mielőtt hazavihetett volna.
Egy újabb kép. Régi.
Egy terhes nő… Ethan mellett.
Rex elsápadt.
—Évekig kerestem —mondta az öreg—. De az anyád elmenekült.
Minden, ami Rex volt… repedezni kezdett.
—Anyám tavaly meghalt…
Az öreg lehunyta a szemét.
—Ő félt. Én büszke voltam.
—Mindketten cserben hagytunk.
Ez mélyebbre vágott, mint bármi.
Rex a jelvényt nézte.
—Anyám mindig visszavarrta… azt mondta, ez az egyetlen dolog, amit apám hagyott rám.
Az öreg elővett egy dobozt.
Ugyanaz a jel.
—A nagyanyád készítette. Kettőt. Soha nem hittem, hogy újra látom.
Rex arca megváltozott.
Eltűnt a gúny.
Eltűnt az erő.
Csak egy elveszett fiú maradt.
—Nem tudtam…
—Tudom.
Egy lépés.
Csend.
—Sajnálom… Azt hittem, csak egy öreg vagy.
—Az is voltam… amíg meg nem láttam a fiamat az arcodban.
Ez összetörte.
Rex letépte a mellényt.
—Akkor… nem Rex a nevem?
—Nem —mondta halkan—. Eli Hale.
A név súlyként zuhant le.
Leült.
Lélegzet nélkül.
—Akarat… engem? —suttogta.
—Mindenével.
Csend.
De most… tele.
Az öreg kinyújtotta a botot.
—Segíts fel.
Eli azonnal lépett.
Kart nyújtott.
És ott, a törött üveg között…
a motoros, aki nevetve jött be—
segített felállni a nagyapjának.
Nem parancsra.
Hanem mert végre…
a vér hazatalált.
